Part Two~

*Johnathan szemszöge*

Aztán megjelent egy elsőre érdekes tanuló. Ha jól belegondoltam, soha nem láttam még Őt. Valószínű, hogy gólya, Emilyt is megkérdeztem, szerinte is elsőéves. Egy gyönyörű szép, magas, vékony, barna hajú lány. Telt ajkak, bámulatos ég kék szemek. Már most elbűvölt. Mármint Úr Isten. Nekem feleségem van. Szóval már csak az tetézné az összképet, ha a hangja is jó lenne. Bemutatkozott. Csengő hangján elmondta, hogy ő is másodikos, Michiganból költöztek ide a nyáron.

- Anyát áthelyezték, és most itt dolgozik az iskolában ápolónőként.

- É..é..értem - *mi van veled Johnathan, szedd össze magad*- szóval, lássuk vagyis öö halljuk az előadásodat. Mármint nem, persze a megjelenés és az előadás látványa is fontos öö é..és

- Kezdheted! - segített ki Emily, majd rám nézett - Nyugi John. 

- Rendben, halljuk! - szóltam Glendának

*Glenda szemszöge*

- Rendben halljuk! - szólt a tanár. Azt hiszem ő a klub vezetője, mintha a többi jelentkezőtől azt hallottam volna. Amúgy a többiek nagyon furcsán néztek rám, gondolom feltűnt nekik, hogy új vagyok, és szerintem azért nyitottabbak is lehettek volna velem szemben. Na mindegy, remélem bekerülök, és befogadnak a többiek. Nem szeretnék más szakkörre járni. Nem vagyok jó sem a sportban, sem más olyan művészetben, mint a rajz, vagy festés, szobrászat. Én énekelni tudok. Vagyis csak magamnak énekeltem eddig, meg néha anyával, szóval lényegében ez az első fellépésem, igaz, 2 fős a nézőközönség.

Odasiettem a zongorakísérőhöz

- Read all about it Emeli Sandetól. - súgtam neki, majd visszamentem a színpad közepére. A zongorista szépen játszott. Viszont magamon is meglepődtem, ahhoz képest, hogy első nyilvános éneklésem, ráadásul szólóban... egész jó voltam. Az a titka, hogyha az első néhány hangot és az utolsó hangot jól megcsinálod, baj nem lehet. Persze a többire is oda kell figyelni, de ez olyan, mint egy festmény, szép, jó, de a keret adja meg hozzá a pluszt, amitől tökéletes lesz.

A "zsűri" nem tapsolt, sőt furcsa mód egy szót sem szóltak. Kicsit berezeltem. Aztán megszólalt a tanár

- Szóhoz sem jutok

- Észrevettem. - próbáltam oldani egy picit a "feszültséget". Remélem nem beszólásnak veszik.

- Ne haragudj Glenda, csak bámulatos hangod van, és megható, érzelmes előadás volt. Tudom, hogy holnap függesztjük csak ki a faliújságra a bekerülők nevét, de nem tudom elhallgatni előled. Bent vagy.

- Úristen, köszönöm. Jézusom. Bent vagyok, tényleg. Tényleg bent vagyok. Nem hiszem el. - tényleg nagyon meglepődtem, tudtam, hogy szép hangom van, de hogy ennyire lenyűgözte a tanárokat. Álmomban sem gondoltam volna.

Odafutottam a zongorához, és megöleltem a kísérőt.

- Köszönöm. - mondtam neki.

- Ugyan már, nélküled sehol se lett volna. - válaszolta.

Majd gyorsan lesiettem a színpadról egy óriási mosoly kíséretében.

*Johnathan szemszöge*

- Hát. Ez. Egyszerűen. Zseniális - mondtam Emilynek.

- I...i..igen nekem is nagyon tetszett. Szép hangja van a lánynak.-felelte.

- Soha nem gondoltam volna, hogy egy ekkora tehetséget fogok egykor tanítani. Vagyis. Elgondolkodtató, hogy mit lehet még ennek a lánynak tanítani.

- John, biztos, hogy tudsz még neki segíteni. -nyugtatott Emily.

- Hát, majd meglátjuk. De akárhogy is számolom, ez csak kilenc diák. Nekem legalább tizenkettőre van szükségem. - ismertem fel a problémát.

- Ugyan John, majd idő közben csapódik még a klubhoz néhány diák. Tudod, minden évben vannak minden iskolában problémák. Néhány gyerek egy-két hónap után majd jönnek át új diákok a giminkbe. Persze n...n...nem annak szurkolok, hogy minél több problémás diák legyen, és hagyják ott az iskolájukat, csak tudod, tanácsadóként sok tanulóval beszélek, és ismerem az érzéseiket, vagyis amennyire át tudják adni

- Értem, én is reménykedem néhány titkos talentumú gyerekben.

Part One~

*Sharon szemszöge*

Ne is mondd. Kezdődik a tanév.... És még 3 gyönyörű tanév áll előttem a gimnáziumban. Hála az Égnek már egy éven túl vagyok. Neeem, dehogyis. Nem arról van szó. Szeretek ide járni. Sőt, egyszerűen imádom a helyet. A helyet, a tanárokat, a kórust, a musicaleket, mindent. Egy dolgot kivéve. A diáktársakat. Miért van az, hogy egy észrevehetetlen egyszerű lány vagyok a folyosón? Egy esélyem van. Az SZL, vagyis Sztárok Leszünk klub. De ez nem fair. Sokkal többet érdemlek. Hírnevet, elismerést, reflektorfényt,  SZTÁRSÁGOT. Tudom, hogy van hangom. Sőt, mindenkinek tudnia kéne, hogy JÓ hangom van. A tehetségeket fel kell fedezni blablabla.... De én már 14 éve felfedeztem a tehetségemet. A többieknek mennyi idő kell még?! Mindegy..... mindennek eljön az ideje.

Most annak van itt az ideje, hogy bemutatkozzam. Sharon vagyok. Sharon Cavanugh. 16 éves, a helyi gimibe járok. Imádok énekelni, táncolni. Zenei stílus? Hmmm... igazából szeretem a populárisokat, meg opera.. ilyesmiket. Klasszikusakat inkább. De a gyengéim a musicalek. Amilyen örömöt nyújtanak, amekkora boldogsággal töltenek el, amikor éneklem... Sőt, ha csak hallgatom. Elképzelni is nehéz. Elképesztő érzés. Úgy gondolom, mindenki találja meg azt az időtöltést, ami szórakozással tölti el, ezzel levezeti a feszültséget, és boldogsághormonokat termel. Nem. Nem a csoki evésre gondoltam elsősorban.

Lényeg a lényeg, mint eddig 4 éven keresztül minden évben, ebben az évben is megrendezik A Nagy Kórusversenyt. Óriási színpad, fénytechnika, eszméletlen akusztika és brutális méretű nézőtér. Aha. Ez a döntő helyszíne. De csak a 3. forduló a döntő... Addig van a területi, majd a körzeti ezután a döntő. Igen ám, de a versenycsapatba sem kerülhet mindenki. Ma van a meghallgatás. Az egyik kedvenc darabomból választottam egy dalt. A nyomorultakból a Senkim már c. dalt. ( https://www.youtube.com/watch?v=LVjVIGxHsDY )
A héten lesz kint a faliújságon a felvettek listája.

*Johnathan szemszöge*

Aaaah egy újabb év. Javítom, egy újabb év Joellal... Ő a pomponcsapat edzőnője. Míg én az SZL klub vezetője vagyok. Amúgy spanyol tanár. Az igazgató szerint az évben húzós lesz az iskola költségvetése, ezért Joel és én köztem előreláthatólag borzalmasan sok lesz a feszültség. Mindegy is, amíg nincs probléma, nincs miről beszélni.

Ma lesz a meghallgatás. 12 gyerek kell A Nagy Kórusversenyhez. Soha nem voltunk még többen tizenkettőnél, mindig úgy kellett az utolsó néhány diákot összeszedni. Mindegy. Remélem ebben az évben sikeresebb lesz a meghallgatás. Hogy is mondjam.... tanulóban és tehetségben gazdag meghallgatást szeretnék.Minden erőmmel azon vagyok, hogy megmentsem az iskola kórusát, aminek amúgy egykor én is tagja voltam. Azonban Emily, az iskola csinos életvezetési tanácsadója olyan boldog, nem is értettem miért, na de mindegy, szóval felajánlotta, hogy a csapat kísérőtanára lesz, és segít a válogatáson Az SZL klub a mindenem, de egyedül kevés vagyok, ezért tartom a meghallgatást, ugyanis szükségem van néhány jó hangú diákra is.

De magánélet. Egy gyönyörű szép szőke fiatal feleségem van. Jó, hát fiatal.. Igazából egyidősek vagyunk, 31 évesek. Nagyon szeretnénk egy kisbabát, de hogy is fogalmazzak kulturáltan. Valahogy nem jön össze. Nem tudom mit rontunk el. De inkább beszéljünk valami másról, ami nem khmm nem ennyire intim. Szóval ő az első szerelmem. Olyan első látásra volt, és középiskola óta együtt vagyunk, ő a Lepedőbajnoknál dolgozik, eladóként. Mivel egy kis lakásban élünk kettecskén, kijövünk ennyi fizuból is. Sőt az évek során elég sok megspórolt pénzt is félretettünk. Azt tervezzük, hogy majd ha jön a kicsi, elköltözünk egy nagy, tágas családi házat szeretnénk. 

***

De most a mai meghallgatásra kell koncentrálnom. Beléptem az előadóterembe, elfoglaltam Emily mellett a helyem, majd sorra hallgattuk a jobbnál jobb, és rosszabbnál rosszabb hangú diákokat. Morgan egy fekete kicsit teltebb lány. Ő Aretha Franklin-től a Respect-et adta elő. Elképesztő hangja van a lánynak. Van még a csapatban eddig egy kerekesszékes mozgássérült fiú, egy dadogó ázsiai lány, azonban érdekes, ugyanis éneklés közben nem dadog. Van egy eszméletlen gyönyörű hangú fiú is, akinek jó, tanár vagyok, nem ítélem el a diákokat, de nem épp férfias kinézete van. De mindegy, itt nem számít a kinézet, a vallás, vagy a hovatartozás. Mi a tehetségeket karoljuk fel. Aztán Sharon, A nyomorultak egyik betétdalát énekelte, ő egy csiszolatlan gyémánt egyszerűen észveszejtő, egy frenetikus előadásban volt részünk. Kérdés sem volt, hogy bevegyük-e a csapatba. Aztán megjelent egy elsőre érdekes tanuló......